„Realista“ embernek tartom magam, mondhatni, az álmodozás nem az erősségem. Olyan tervekbe szeretek belefogni, ahol látom a célhoz vezető teljes utat, és többé-kevésbé biztos vagyok abban, hogy a megszabott célt el fogom tudni érni. Felmérem az általam vélt képességeim, erőforrásaim, időm mértékét, és az alapján meghozom a döntést, ezáltal minimalizálva a kudarc esélyét. Ez mindig így lenne, ha csak saját magamban bízhatnék.
Milyen jó, hogy ezzel ellentétben itt van nekünk ez az ígéret, amelyet az Efézusiakhoz írott levelében találunk. Pál ebben az igeszakaszban arra bátorít minket, hogy bízzunk Istenben, aki mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni. Fantasztikus a tudat, hogy Isten hatalma a képzeletünknél is nagyobb. Bár a mi saját lehetőségeink tényleg végesek, az Ő ereje, amely bennünk is munkálkodik, nem ismer határokat.
Felszabadító, hogy Istennek mindannyiunkkal van terve, amelyet ha mi nem is értünk mindig, és bár mi nem is láthatjuk a teljes képet, bízhatunk abban, hogy Ő megadja nekünk mindazt, amire a terve beteljesítéséhez szükségünk lesz.
Imádkozzunk azért, hogy Isten erősítse meg a hitünket, hogy ne csupán a saját terveink alapján éljünk, hanem legyünk nyitottak az Ő végtelen lehetőségeire is. Hagyjuk, hogy az Ő ereje munkálkodjon bennünk, és tapasztaljuk meg mindazt, amit Ő az elképzeléseinken túl is megtehet az életünkben.
Császár András