„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1Jn 4,18)
Őszinte leszek, nem számoltam meg, valóban megvan-e a sokat emlegetett 365 „ne félj” bátorítás a Bibliában, de bizton állíthatom, hogy számtalanszor üzeni ezt Atyánk a Szentírás lapjain keresztül. Ő nem szeretné, ha félnénk, ha ez az erő kerítene minket hatalmába, bénítaná meg tetteinket, gátolna minket Krisztus követésében. Hisz „…nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Tudom, ez nem könnyű, én is sokszor elbuktam ezen a vizsgán. Ez emberi, hisz oly sok minden van, ami előidézi ezt bennünk, oly sok oka van szorongásinknak. Félünk, hogy mások megszólnak, hülyének néznek, félünk a megszégyenüléstől, attól, hogy egyedül maradunk, ha vállaljuk, amit a Szeretet diktál. Félünk a feletteseinktől, hogy elveszítjük munkánk, megbecsültségünk, hogy ha vállaljuk a szeretetben véghezvitt tetteinket.
Én mégis arra buzdítalak, ne félj szeretni! Atyánk megjutalmazza azokat, akik legyőzik a félelmüket, és mindenek ellenére mernek szeretni, adni. Emberileg a jó végkimenetel sokszor lehetetlennek tűnik, de Isten pont ilyenkor adja legnagyobb áldásait. Másrészt, gondolj bele, sosem tudhatod, nem épp Jézustól tagadod-e meg a szereteted. Ő maga mondja: „Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Mt 25,45)
Mit tegyél, ha legközelebb mégis a félelem kerít hatalmába? Állj meg! Imádkozz, és kérj erőt, kitartást, az Ő szeretetét a szívedbe! Nézz Rá! Ne a félelmet okozó dolgokra nézz, csakis Őrá, és várd, mit súg neked! Péter is addig nem süllyedt, míg Őrá nézett. Bárcsak én is ezt tettem volna, akkor nem süllyedtem volna el! De Ő mindig kiemel, tenyerére vesz, megújítja veled kapcsolatát, és ha te ezt hittel elfogadod, tiéd lesz az üdvösség!
Bartal Mónika