„Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Makedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül, mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.” (Fil 4,10–20)
Tudjuk, hogy a Filippi gyülekezet rendszeresen támogatja az apostolt, de nem azért örül, mert pénzt kap. Pál örül. Teljes szívéből. Elégedett a helyzetében. Mindenben ismerős. Hálás és elégedett a helyzetében.
Mi vajon elégedettek vagyunk-e jelenlegi saját helyzetünkben? Meg tudunk békélni azzal a családi, anyagi, munkahelyi, életbeli helyzettel, amiben vagyunk?
Pál apostol ezt a levelét a börtönből írja. Egy ilyen helyzetben, mint Pálé, hogy lehetséges az elégedettség? Hogyan lehetséges, hogy Pál békés, elégedett annak ellenére, hogy börtönben van?!
A 13. igeversben választ kapunk erre a kérdésre: Krisztus az, aki Pált erőssé teszi. Általa képes kiegyensúlyozott és elégedett maradni. Örülni, és nem összeomlani.
Bizalom Istenben, rendszeres beszélgetés imában Istennel. Így lehetséges, hogy Pál örüljön, és ne roskadjon össze, ne törjön meg.
Mi mikor érezzük magunkat erősnek? Erőtlenségünkben kihez fordulunk? Kitől várjuk a megoldást? Merünk vajon teljes függésben lenni Istentől? Hagyjuk, hogy ez a függés megtartson, és ne összetörjön bennünket.
Krisztus nélkül könnyen olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy összetörünk lelkileg. Ahhoz, hogy ne törjünk meg, szükség van a Krisztussal való rendszeres kapcsolatra. Segítsen meg a Jóisten ebben bennünket. Ámen!
Ima
Mennyei Atyánk! Oly sokszor érezzük magunkat kevésnek, erőtlennek, összetöröttnek. Sokszor erről mi magunk is tehetünk, kerülünk és kevésbé hívunk fel Téged. Kérünk, segíts abban, hogy rendszeresen tudjuk tárcsázni a számod, hogy a Benned való kapcsolatban növekedhessünk. Ámen!
Cseh Lajos
Fotó: Molnár Zsófia