Intés
„És a Krisztus békessége uralkodjék szívetekben, amelyre elhívattatok egy testben, és háládatosak legyetek. Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel. Szívetekben hálaadással énekeljetek az Úrnak!” (Kolossé 3,15–17)
Ahogy gondolkodtam, hogy melyik igerész legyen a mannám alapja, Isten a fenti igerészt hozta elém egy 2019-es naptáron keresztül, amin csak a 16. vers szerepel, de ahogy elolvastam az előtte levő verset, a két vers egyben lett számomra egésszé.
Első olvasatra a 15. és a 16. vers nagyon hasonló volt számomra, és elgondolkodtam azon, hogy vajon miért foglalta Pál apostol két külön mondatba Krisztus békességét és Krisztus beszédét, és miért nem úgy írta, hogy Krisztus békessége és beszéde uralkodjék szívetekben. Azt értettem meg, hogy azért, mert mindkettőnek óriási és eltérő jelentősége van, külön-külön. Krisztus békessége akkor tud uralkodni a szívemben és akkor tudja betölteni azt, ha a szívem trónján Jézus ül, és ha Neki adom az életem feletti irányítást. A döntés rajtam áll, hogy az a békesség kell-e nekem, amit Jézus kínál.
A következő versben Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy Krisztus beszédének kell a szívünkben lakoznia, méghozzá gazdagon. Ennél a versnél a lakoznia és a gazdagon szavakon gondolkodtam el, és ezek a szavak adták meg nekem a választ arra, hogy miért két külön versben tárgyalja Pál apostol Krisztus békességét és beszédét. Krisztus békessége úgy fog uralkodni nap mint nap a szívemben, ha én mindennap Jézusra “szavazok”, és kérem Őt, hogy töltsön be az Ő békességével. Ezzel ellentétben, ha azt akarom, hogy Krisztus beszéde lakjon bennem, akkor azt nem Jézustól kell kérnem, hanem nekem kell azt bevinnem a szívembe nap mint nap igeolvasás és imádság által. Tehát míg a békességet Istentől kapom a szívembe, Isten beszédét már nekem kell bevinni oda. Így teljes mértékben rajtam áll, hogy gazdag vagy pedig szegény a szívem Krisztus beszédét illetően.
Ezt követően az emberi kapcsolatainkra nézve is kapunk pár intést, mégpedig azt, hogy zsoltárokkal és dicséretekkel tanítsuk egymást. Elgondolkodtam azon, hogy én mivel szoktam a családtagjaimat, ismerőseimet inteni, buzdítani vagy éppen vigasztalni egy-egy élethelyzetben. Ugyanazokkal a szavakkal, mint a többség, pl. Sok sikert! / Őszinte részvétem!; vagy tudok mást, Jézusra mutató dolgokat mondani, pl. Imádkozom érted! / Az Úr Jézus vigasztaljon és adjon erőt!? A két vers egyaránt a hálával zárul, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy mennyire fontos, hogy hálásak legyünk Istennek. Ne csak úgy legyünk hálásak, hogy az imádságainkban kimondjuk a hála szót, hanem látszódjon a beszédünkön, a tetteinken és egész életünkön az Isten iránti hálánk. Mindez úgy fog látszódni, ha Istennek tetsző életet élünk, amit úgy tudunk, ha tetteinkkel Jézust igyekszünk követni. Ebben segíthet, ha az életünk kisebb-nagyobb döntéseinél feltesszük magunknak a következő kérdést: „Mit tenne Jézus”?
Ima
Úr Jézus Krisztus, köszönjük Neked az Igét, amelyet útmutatásul adsz nekünk. Kérünk, Te add, hogy amiket megértünk, azokat tudjuk befogadni a szívünkbe, és beépíteni a mindennapjainkba. Köszönjük Neked a Te békédet, amit kínálsz, és kérünk, bocsásd meg, hogy oly sokszor elutasítjuk azt, és végül Téged okolunk a békétlenségünk miatt.
Úr Jézus, Te vagy az, Aki látod a mi szívünket egyen-egyenként, hogy melyikünknek mivel van tele, és hogy mennyi hely jut benne az Igédnek, a tanításodnak. Bocsásd meg, hogy a mindennapi élethelyzetekben sokszor ugyanúgy beszélünk és viszonyulunk egymáshoz, mint akik nem ismernek Téged. Bocsásd meg, hogy bizony nem mindig, vagy egyáltalán nem látszódik világi közegben rajtunk, hogy a tanítványaid vagyunk. Köszönjük, hogy ma még tart a kegyelmi idő, és ma még átadhatjuk Neked az életünk feletti irányítást, ha eddig még nem tettük.
Köszönjük Neked, Istenünk, hogy a Te Fiad, Jézus élete példa lehet előttünk, kérünk, Te add, hogy valóban tudjuk feltenni a kérdést a mindennapjaink során, hogy „Mit tenne Jézus”?
Köszönjük, hogy meghallgatsz! Ámen.
Sebők Salome
Fotó: Cseh Lajos